A világhírű genetikus a kórházban jött rá, hogy annak idején túl sok időt töltött a munkájával, és kevés ideje maradt gyerekeire. Főleg az ott töltött nehéz időszak döbbentette rá, hogy mennyi mindenről lemaradhatott, amikor nagyobb gyermekei felcseperedésének idején szinte csak a munkájának élt. Arról is beszélt, mennyi szeretet áradt felé a kórházban szinte mindenhonnan, miután kitudódott, hogy a fehérvérűség egy agresszív fajtájában szenved.
Gyermekei talán egyetlen napot sem hagytak ki, hogy meglátogassák, és ez nagyon sokat segített a gyógyulásban.
A legjobban azonban talán annak örül, hogy hetvenéves kora után is vállalt még egyet három gyermeke, Balázs, Gábor és Barbara mellé. Andriska rengeteg örömöt szerez neki, és nagyon szeretné, ha minél tovább örülhetne neki.
- Szinte mindennap meglátogattak a kórházban, rengeteg erőt, energiát merítettem belőlük - mondta a világhírű genetikusprofesszor.
- Már sajnálom, hogy kisebb korukban nagyon keveset tudtam velük foglalkozni, sokszor találtak az íróasztalom mellett ülve, és nem tudtam velük játszani. Tudom, ebben a korban felelőtlen dolognak tűnhet, de ezek után már nem bánom, hogy hetvenéves korom után vállaltam egy újabb gyermeket, mert Andriska nagyon sok boldogságot nyújt.
Olvassa tovább a Blikk.hu-n!